2017. szeptember 2., szombat

Nyári Canin 2017 augusztus.


Úton a Prez-ben.

A tavalyi évben, mikor kijöttünk a barlangból, ezt gondoltam:
„Mostantól biztosan ismét nagy lesz az érdeklődés a nyári Canin iránt. Hát tévedtem!”

Helyszín: Juliai-Alpok, Olaszország, Canin hegység, Boegan katlan.
Kis csapat érkezett a katlanba. Kétszer négy fő, P. Katalin, Z. József, B. Péter, W. György, E. Laca, G. Erik, K. Botond, és jómagam Modor.

„Ahogy közeledünk a Caninhoz, egyre jobban vágyjuk, hogy egy ideig csak a Hegyek, és a Barlangok töltsék be a gondolatainkat.”

Aug. 19-én volt a találka a Boegan katlanban. Az időjárás remek volt, mert ahogy annak lennie kell, szakadt az eső, de legalább lett elég ivóvizünk. Kis délutáni megázás, sok cucc hurcolászása ide-oda, és már el is jött az esti eső ideje, ami már egy szépen kifeszített ponyva alól volt megfigyelhető. A nap folyamán azért még ért minket meglepetés, hiszen kiderült, hogy a tavaly behordózott kajatartalékunk teljesen víz alá került, és meg is romlott minden… Jó kis kezdet, de majd csak lesz valahogy.

Aug. 20-án a csapat egy része, az Increduli-barlangban tett egy nem túl rövid látogatást, amit egy kiadós overál mosással kötöttek össze.

Modor! B. meg az Incredulidat… J

Hát ez azért elég sok mindent elárul. Lehet, hogy kicsit szívásnak érezték? Sok volt a csepegő víz, és a barlang igen hideg… Kerestek, kutattak, térképeztek! Kati, Gema, Krónikás.


Mászás állvánnyal - térképezés.

Eközben mi többiek, ismét csak a cuccolás gyönyöreit élvezhettük ki. S közben egy kis faszedés az esti tábortűzhöz. Mert ugye ezen a táborhelyen ilyet is lehetJ Szépen előkerültek a térképek, mind a felszínről, és mind a barlangokról. latolgattuk mit kellene tenni, és hogy merre kellene keresgélni, kutatni majd. Ez a megbeszélés a föld alatt töltött időnket nagymértékben befolyásolta, hiszen ez hozta meg azt az eredményt, amit ekkor még nem is mertünk komolyan gondolni…
Gemáék igen későn értek vissza a táborba, s addigra elég sok fontos dolgot megbeszéltünk, és átadtuk magunkat a nyári Canin csendes és nyugodt estéjének… S tulajdonképen ezen az estén el is búcsúztunk egymástól, hiszen holnap mi bivakba megyünk a Prezbe, s mire kijövünk, a többiek már otthon is lesznek.

Aug. 21.
„Ismét kirekesztettük magunkat a világból pár napra!”


Komfort a bivakban - Mr Prez készíti hídját.

Elindultunk a Prez barlangba, hogy ott töltsünk 4 csodálatos éjszakát, és öt napot. Lacc, Erik, Boti, én.
Nem túl lassan, és nem is kapkodva, négy óra alatt sikeresen elértük a sátras bivakot -400m en. Volt nálunk minden mit szeretnek a szűkületek. Bivakos felszerelés, kötél, kalapács, kapa, csaptelep, és persze fúrógép. De méter métert követve, eljött a megérkezés ideje is. 4h alatt értük el a sátrat. Rendbe raktuk a vízvezetéket, átnéztük a készleteinket, és megkezdődött a zsír bevitele a szervezetbe. Úgy döntöttünk, hogy az idei bivakot a korán fekvés, és a korán kelés fogja rendszerbe hozni. 8-9 körül alvás, és reggel 5-kor kelés. Ez elsőre furcsának hangzik, de nagyon jól bevált!

Aug. 22. Kelés 5 kor!

„A hideg ellen nem tudsz védekezni, csak ha mozogsz…”

Ketté váltunk :
Térképezős csapat, Lacc-Boti. A Fanni poligonjának a folytatását mérték tovább, be az Et5 barlangba, és vissza az új közlekedő járatba. Levezetés képen pedig a vízesés alatti menekülő pályát szerelték át, egy másik kötélre, ami majd jól jön…



Indul a munka..

Mászós szekció, Erik-Modor. A tavaly abbahagyott Vízhang-terem falának mászásával múlattuk az időt. Sajnos többször le kellett jönni, hol azért mert eltört a fúrószár, hol azért mert elfogyott a vas, hol meg csak azért mert a kitérőket ki kellett szerelni. Hiszen ez  utóbbi nélkül nem lehetne már felhúzni a kötelet a sok törés miatt… Tehát jól telt az idő.

„Mászás közben mindig van az a pont, amikor az embernek eszébe jut, hogyan kell imádkozni!”

Mivel a mászás tetejéből még mindig csak a végtelenbe látni, tehát se ablak, se a teteje, úgy döntöttünk, egyelőre felfüggesztjük a folytatást, hátha máshova kell majd a kötél. És milyen jól is tettük!
Mivel még mindig maradt a napból idő, javítgattunk egy kicsit az új rész kötelein, és Erik megfúrta élete első majomhídját is. Kellemes kis kitett majomhíd lett, ami nagymértékben könnyítette meg a közlekedést. Legalább hét tagú lett! Légyen az neved, Erik hídja!
Vissza a bivakba 17h! Aranka/speciális alkoholos barlangász kotyvalék, ami lelket önt a megfáradt barlanglakók lelkébe... / már várt ránk, és nem hagyhattuk, hogy nélkülünk dideregjen.

Aug. 23.

Ismét a tegnapi két csapat kelt útra.
Térképezős csapat, a Preztől az Et5 nagy aknájáig mértek.


Et5 nagyakna.

Mi pedig beszereltük az Et5 nagy aknáját. Ekkor vettük észre, hogy a beszálló ablaknál van egy másik fosszil ablak! De először lementünk és megnéztük a nagy aknát, mindannyian. Itt kiderült a falon lévő üledékből, hogy nagy víz esetén a járat egészen magasra feltelik! De sikerült találni egy magasabb ponton lábnyomokat. Ez legalább jó hír, hiszen van olyan része az aknának, ahol egy esetleges árvíz esetén lehet várni… Az aknába, mint kiderült legalább két különböző helyről érkezik víz/kb.: tszf 1330-1340m/. Ezt az aknát is ki kellene mászni, de előbb meg kellene tudni, hogy egykoron a felfedezők merről jöttek be?
Itt az oldalsó majomhidas mászást rábíztuk kedves Lacc elv és bivaktársra. Hiszen nem mindig nekünk kell először a holdra lépnünk… Fejlett kis járatnak indult, de sajnos pár méter után véget ért. Szép kis hasadék megy felfelé! Térképezős csapat visszatért a huzatos kis fosszilba, mi pedig nekiálltunk a mászásnak.


Lacc készíti a majomhidat a hasadék felé.

Simán ment a mászás, habár trepni, és mászó állvány nélkül igen fárasztóra sikerült. Sikerült feljutni úgy 20-25 métert. Nagyon szép belátás tárult elénk a nagyaknába, és több oldalirányú járatot véltünk felfedezni benne. Itt is mászni kellene, de csak oldalra kb. 10-12m-t.
Mára befejeztük, hiszen Prez-boy is szétfagyott, és a hazaút is egyre hosszabb.

Aug. 24.

„Egy gondolat kezd beúszni az agyamba: Lehet, hogy elpártolt tőlünk a szerencse? A tavalyi siker után idén /ismét/ csendes lesz a haza utunk?”

Lacc és Boti átnézik a Prez felől a bejutási helyet. Sajnos nincs sok járat, habár egy helyet nem tudnak megnézni, hiszen ott is mászni kellene. Nem sokat, de mászni. Pedig az irány, és a hozat csábító.
Prez-boy, és én újra a helyünkön. Kezdődik egy harmadik majomhíd fúrása. Brümmög a fúró, fogy a vas, és lassan a túloldalra érek. Egészen jól néz ki, megy tovább a hasadék. De meddig? Erik is átjön, és megy előre, de sajnos nem túl sokáig… Nézelődünk, tanakodunk. A hasadék elszűkül, és slósz nélkül sem ereszt be minket. Ma sem  megyünk messzire! De belátni egy kissé tágasabb részbe a hasadékba. Nézegetem, de nem jövök rá, mit kellene tenni. Ugyan a hasadék megy felfelé, de a vasaink erősen fogytán vannak! Teszek egy próbát szólóban, de az egyik fal erősen csúszik. Úgy döntök, inkább fúrok párat. Az elsőt jó magasra teszem, majd kicsit cidrizve beleülök. Egy nitt nem nitt! Tehát csak finoman ücsörgök.

„Milyen szerencse, hogy a már befúrt alapcsavaron nem látszik milyen hosszú.”

Elég hirtelen összeszűkül a hasadék. Felé mászom, de a rövid kantáram beakad a nittfülbe. Közben csúszok lefelé, és érzem, hogy ez nem lesz így jó. Ennek az érzésnek egy nem túl gyenge szitkozódással hódolok, amit a messzi távolban a másik csapat is tisztán hall. Aztán ereszt a nitt, ereszt a hasadék, ereszt az Erik. És fent vagyok. Számolom, és van még éppen két alapcsavar. Már nincs is több nálam. De pont elég egy impozáns y-hoz. Szólok, hogy jöhet! És várok. Közben nézelődök, és megvan a hasadékba a bejárat! De egy perccel később már nem is érdekel, hiszen minek hajoljunk le, ha lehet menni is!



Heliktites ág az Et5 felől az Sz. H. terem irányába.

Erik is felér, és szólunk a többieknek, hogy jöjjenek. Erre ők: nem megyünk, hanem majd megyünk utánatok a térképezéssel. Erre üvöltöm, hogy hagyják már a picsába azt a térképezést! Gyertek bazze! Nagy nehezen feljönnek. Mi egy kis átmászásnál várjuk őket. Mindenütt heliktitek, cseppkő, cseppkőlefolyás! Mindannyiunkat kezdi magával ragadni a felfedezés öröme. Kis átmászás egy akna felett, kis fosszil amiben kúszni kell. Aztán egy nagy terem! Az Sz H-terem tszf. 1340. Úgy 40m magas, keskeny pontján 8-10m, hosszában úgy 25m. Három fosszil, két lemászás indul belőle.


Sz. H. terme! Tszf.:1340m.

S az a mindent átható hang, amit mindenképpen követnünk kell, egy vízesés hangja! Megyünk a hang után, én megyek elől, és már tudatosan figyelek mindenre. Keresem a lábnyomokat, kopásokat, az emberre utaló nyomokat. És a vízesés előtt pár méterrel meg is lett. Megálltam, és a többieknek is megmutattam. Bejutottunk a Boegan-ba! 13h. tszf. 1330m /nem biztos, hogy pontos adat/! HURRÁ!!!!
Örömködés, csoki evés, nézelődés. De nincs sok időnk. Vissza kell mennünk. Na, most kellene még vagy 4 nap! De nincs. Holnap irány a felszín. Visszafelé a táborhely felé, felmértük az utat. Nem rajzoltunk,de legalább a poligon meglett.
A bivakban nagy mulatságot tartunk. Van két korty pálinkánk, és három korty Arankánk. Nagy habzsi-dőzsi veszi kezdetét. De a hangulat remek!



Sz. H. terem. Úton a Boegan felé. Boegan.

Aug. 25.

Vegyes érzelmekkel indulunk a felszínre. Pakoljuk a cuccot, toljuk a gépet, gondolkozunk. Szép egyenletes tempóban haladunk. Nem kapkodunk, de fogynak a méterek. Verőfényes napsütés fogad minket a bejáratnál. Pillegünk, élvezzük a napot. Tervezgetjük, hogy honnan fogunk telefonálni. Útban a Boegan-katlan felé, felmegyünk cuccok nélkül a DVP-hez. Ott príma a térerő, és van a házban pálinka is! Még az a pálinka, amit egykor mi hagytunk ott. S megkezdődik a telefonálgatás.
Elérjük a tábort. Úgy döntünk, hogy levezetésképpen átugrunk a Gilbertibe, és viszünk egy kör felszerelést. Elég beteg gondolat ezen a laza napon, de hát így alakult. Pár sör, és már jövünk is visszafelé. Szépen sötétedik, csodás sziluettel búcsúzik tőlünk az idei utolsó Canin-i esténk. Holnap haza indulunk.

„Azt szokták mondani, hogy a szerencsejáték nem akkor tesz függővé ha veszítesz, hanem akkor ragad végleg magával, ha nyersz!”

Minket most ismét vastagabb lánccal tart a Canin!


Immár a felszínen..

Köszönetet szeretnék mondani, nem feltétlenül ebben a sorrendben:
-MKBT Oktatási szakosztályának,
-Az Explo.hu nak, és persze Gemáéknak,
-Az akkumulátorok kölcsönadásáért a TBE barlangkutató csoportnak,
-S azoknak, akik ennek a tábornak a létrejöttét köszönhettük.
-S kik türelemmel vártak ránk otthon!
Ha kihagytam valakit, akkor elnézést kérek!

Gyertek a Caninra!

Üdv:

Modor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése