El Canin-ó!

„Tolom-húzom a baget, beakad a kantár… Fémes hang csattan, egy karabiner záródása, majd egy nem éppen szerény káromkodás! Ismét elszállt valami a P178 tetejéből! De hogyan is kezdődött???”

El-Canin-ó!

Már pár éve hogy egy gondolat motoszkál mindig a fejemben Január elejétől, mégpedig a téli Gortani kutatás. Vajon idén lesz-e, tudok-e menni, kik jönnek, és hogy mi vár ott ránk majd. S persze lesz-e újabb feltárás? Levelek jöttek, mentek. Telefonok csörögtek egyre sűrűbben. S eljött az indulás napja végre!

2017,02,17, Péntek. Mondom eljött, vagy mégsem? Miért nincs még mindig itt a Krónikás? De hát ez ilyen. Röpke pár óra várakozás, és már száguldunk is az úton.. Hajnali találka a szokott helyen, Sella Nevea-ban a parkolóban. Sör-pálinka, és gyors alvás.

2017,02,18, Szombat. Ébredezés-cuccolás a felvonóhoz, majd a Gilberti meleg finomságai. Kik is vannak itt?

Kagyesz, Tapsi, Gema, T. Zsófi, I. Viktor, Bécó, A. Gergő, Lacccc, Kis Moha, Taknyi, Z, Kizi, L. Gábor, Krónikás, na meg „éN”. Remélem nem hagytam ki senkit.

Szétoszlunk, hogy később ujjra összejöjjünk mindnyájan a bivakban. Első csapat indul, Krónikás, Gábor, Lacc, és éN. Kényelmes a tempó, nem sietünk, hiszen tudjuk mi vár. Azaz nem mindenki, de valahol el kell kezdenie Gábornak is. Gépezünk fel, majd ereszkedünk le. Minő meglepő ugye? Kantár csattan, beg-libben. Kinek egy, kinek több.. Közben van, aki szintén elindul és van, aki még csúszkál egy kicsit. Aztán a bivak feletti kötélpálya következik. Nem mondanám hogy nem fáradtam el, de azért a végét sem járom. Csillaghegy lesz az otthonunk most pár napig. Krónikás, Lacccc, éN. Így lettünk lakótársak. Lassacskán mindenki épségben befut. Kezdődik a Bivak-lét! Forró-lét, hideg-lét, marró-lét fogyaszt mindenki. Ki ebben, ki abban a sorrendben teszi mindezt. Előkerülnek a térképvázlatok, amiket a Gergő rajzolt, és latolgatjuk hol mi vár majd ránk…?

Bivak előtti figyelmeztetés.

2017,02, akárhányadika. Itt már mindegy a dátum, a nap, az óra. Mostantól csak a barlang van!

Négy csapat indul a Csőgörényen át az Özvegycsinálón túlra. Két csapat térképez, Egy csapat a Gaz66 mélységeit fürkészi, és egy csapat mászik. Ez utóbbiba kerültem. Lacc, Krónikás, Kizi, Gábor. Nem gyenge idő alatt el is értük a Csőgörény végét. Ismét elcsodálkoztam rajta, hogy mennyi meló volt már abban is hogy idáig bejutottak! Sok ember, rengeteg verejtéke és rengeteg fázása fekszik benne! Majd az Özvegycsináló. Kicsit átalakult mióta nem láttam. Utoljára egy g*ci omladék volt kis lukkal, nagy huzattal. Most egy nagyobb lukkal ugyanez! Kretén egy átjáró az biztos. De a túloldala az már más! Széles kb 4-5m hasadék, ami vagy 20m magas. A menetirány szerint a hasadék alja omladék, majd pár méter magas omladékfal. Szerencsére van már benne kötél. Felmászás, sétálás, bújócska. Nem túl szűk.  Majd egy 20-25m-es akna, ami után be kell raknunk egy kötelet a Végtelen-meander végébe, /ugye milyen jól hangzik?/ hogy le tudjon majd jönni itt a térképezős csapat. Nem vészes. 10m travizás majd már megy is be az alapcsavar. Innen nem messze ahol lejöttünk a kötélről hallani véltek denevér csipogást. Na ennek most utána járunk. Lentről nézve mintha lenne ott egy ablak! Szerencsés helyen van, mert a leereszkedős kötél mellett van úgy 15m-rel. Tehát csak oldalra kell mászni. Lacc megnézi, s végül éN fúrom. Sajnos nem nyert. Egy egy köbméteres kis kamra, ami szálkőben van. Kiszerelés, hazamenés. Úton a bivak felé, megállapítjuk, hogy jó lenne majd a Le-Fel aknát majomhíddal beszerelni. Sokkal könnyebb lenne a haladás! Ekkor ért minket az első csalódás: lemerült az egyik aksi! 11 furat!

Lassan befut minden csapat. A térképészek jól haladnak, habár a Végtelen-meander igen szűkös! A Gaz-66 viszont megy lefelé -100at, s utána kétfelé indul az aknatalpon. Majd holnap kiderül.

Özvegycsináló a Quimby felől.

2017,02, második ébredés.

A két térképész csapat továbbra is kitartóan nyomul! Vannak, akik a kötélpályát javítgatják, mi meg a Gerő vezetésével megyünk tovább a Gaz-66 után. Gergő, Lacc, Z, éN. Fogy a kötél, fogy a vas, és sajnos egyszer csak a járat is elszűkül. Indulunk vissza, és szembe jönnek a Moháék a térképezéssel! Jó gyorsan nyomják! Na meg szóba kerül még más is, ami nyomdafestéket nem tűrne, így hát én sem írom le! Legyen ez majd az egyik esti sörözés témája személyesen!

Ismét mindenki a bivakban! Elkezdünk beszélgetni. Előkerül a pálinka, aztán még egy, és még egy…

Gaz-66 előtti meander.

2017,02, harmadik ébredés.

Ma a Quimbybe csak páran mennek. Tapsi, Kagyó, Gergő, Gema, Bécó. Például a Gaz-66 előtti 30-as aknáról kiderült hogy 80-as…

Ketten Kizi-Gábor úgy döntenek, hogy előretolt bivakkal mennek majd ki, és az Olasz bivakban alszanak. Őket mi kísértük el a Krónikással.

Többiek pihennek, és a Roló szépségeire készülnek…

Új rész a Quimby és a Bubáék-folyosója találkozásánál.

2017,02, negyedik éjszaka.

Készülődnek a csapatok, és mennek a Roló felé. Jó szerencsét kívánunk egymásnak!

Az éjjel nyugodtan telik, nem horkol senki, nincsenek matatások, csak ketten vagyunk a bivakban!

Mit is tehetnénk ma? Leírjuk, egy füzetbe merre megyünk, mikorra jövünk és irány a Csőgörény-Özvegycsináló páros. A Bubáék-folyosójánál van pár hely amit meg szeretnénk nézni. Két meander. A jobbra forduló elég szűk, de van huzat. Itt egy sárkupac állja utunkat, így visszafordulunk. A másik meander is ígéretes. Itt tágasan induló aknácska átmászása után szétágazik a járat. Egy állva járható hasadék, kanyarog vagy 100m/na ez lehet hogy csak 70m/ hosszban. Másik irány egy laposabb pálya felé terelget minket. Itt látszik, hogy olvadáskor, vagy nagyobb esőkor visszaduzzad a víz. Fekete sár, és néhol növényi maradványok találhatóak benne. Egy kalapáccsal lehet, hogy helyre lehetne rakni itt is a továbbjutást. Lehet, hogy fentebbről egy másik ágból is jön ide víz. A harmadik irányt nem mertük-akartuk kipróbálni, mert egy pár négyzetméteres lapos kis félszifon állta utunkat. Nem lenne túl jó most vizes ruhában! Összesen úgy 200m. Éhesedünk, szomjasodunk így irány a bivak.

Este 10 körül megérkezik a Mafc különítmény J Kutya, Sz. Attila, S. Lajos, Hoppá.

Felmászás a Quimby-ben.

 2017,02, ötödik ébredés.

A Mafc a Fehér folyosó felé veszi az irányt. Elkísértük őket a Quimby és a Bubáék folyosójáig. Itt mi szétvéstünk egy szálkő szűkületet, de csak pár 10 méter a továbbjutás. Feladjuk ezt az irányunkat, mivel lehet, hogy ez megy rá a tegnapi kis félszifonra.. Inkább kifelé menet rendbe raktunk pár köteles részt, pl.: a Le-fel aknát majomhíddal láttuk el, másik két kötelet is rendbe raktunk. Aztán nekiálltunk kimászni az Özvegycsináló feletti falat, ami felett két ablak is látszott. A mászás könnyen ment, kb 5-6 furattal meg is lett. De sajnos nem lett meg az átjáró kerülője. A hasadék irányban megy ugyan a járat, de masszív sárbefolyás zárja el a továbbjutást. A jobbra felfelé pedig egy fejlett üreg található. Elsőre meg is örültem neki. kb. 30%-os emelkedő és szép tágas. 10m széles 2-3-5m magas 15-20m hosszú szálkő üst! A legalsó részén található benne ballra egy kis törmelék, de az is elég tömör. Szerintem ez is of. Vissza a bivakba! Mára elég volt.

Már ismerősek a kövek, a lebújások, a megkerülések, a kötelek. Már megvannak a konkrét kövek amire le szoktunk ülni pihenni. Most nem is beszélünk túl sokat, csak úgy vagyunk.

Estére a Mafc is visszaér. Tetszik nekik a barlang, habár szerintem ők is elfáradtak kicsit.

Lassan újabb lakók érkeznek a bivakba, egyik a másik után. T. Attila, K. Zsófi, Gy. Tamás,  K. Kriszta és Ferenc, F. Botond. Próbálok barátkozni beszélgetni, próbálom elmondani mit tettünk, mik a tervek, de valahogyan nem jön össze a dolog. A szavak elhangzanak, de csak a bivak levegőjébe vesznek. Hát ez ilyen!

Úgy döntünk a Krónikással, hogy holnap pihenünk, és még holnap éjjel kimegyünk. Pálinkázunk, eszegetünk, beszéljük a kiutat.

Özvegycsináló mögött.

2017,02, utolsó alvás a bivakban.

Pihentető alvás után pihentető napunk volt. Mindent meg ettünk, amit csak lehetett. Éppen hogy sikerült beférni egy bagbe, de piszok nehéz lett! Többiek jöttek-mentek.

Éjfél. Indulunk. A többiek már alszanak, így csendben mászunk ki a Humhold teremből. Lassan távolodik a horkolás, és ezzel mi is.

Az olasz bivakban még magunkhoz veszünk egy kötelet, mert azt hallottuk, hogy egy helyen, csúnyán megdurrant a kötél. Egészen a P178-s tetejéig nem találtunk cserére váró kötéltagot. Utána viszont teljesen elégett kötél következett. Evvel nem tudtunk mást tenni, mint hogy a kritikus szakaszba bele kötöttünk egy kötelet. Így lett egy plusz átszerelés. Aztán a következő szakasz! Teljesen szétdurrant a szétégett kötél! Gyakorlatilag kézzel lehetett lebontani a kötél bármely pontjáról a köpenyt. Mint a hímes tojáson, úgy mentünk át rajta. Hát ez gáz. Ki kell cserélni még mielőtt a többiek ideérnek! Ha minden igaz, akkor a bejáratban van még egy régi kötél. És így is lett. De mivel a történetünk kezdetén említett leejtéskor egy ereszkedő csiga is elszállt a mélybe, így kis csapat gyorsan mozog elvén egyedül mentem vissza kötelet cserélni. Hamar és gyorsan ment! Aztán le a Billa Pec falából, be a Gilbertibe, le a kocsihoz, és már otthon is voltunk.

Klasszikus.

Egy kis éjjeli izgalom hogy mindenki kiér-e épségben, és már véget is ért kis kalandunk.

Vajon mit hoz majd a jövő?

Köszönöm a figyelmet.

Üdv:

Modor

Megjegyzés:

Minden kép a saját tulajdonom!