Monte Canin nyári barlangkutató tábor 2016 Aug-Szept.
avagy, Akikre a lasszó
lecsapott….
Lassan
érett be az idei tábor indulása. Eredetileg korábban kezdtünk volna
kiszállingózni a táborhelyre, de ez sajnos a résztvevők létszámából adódóan nem jött össze. Így az első hetet töröltük, és
a második hétre koncentráltuk erőinket..
Résztvevők:
T. Zsófi, V. Andrea, P. Dini, I.
Viktor, G. Ákos, G. Erik, Modor.
És akik látogatást tettek még
nálunk a tábor végére: Krónikás, és Csabi.
2016.
aug. 27.
Komótosan
halad a csapat a Gilbertitől a nyereg felé. Mindenki élvezi a tájat, és
sokallja a felszerelés súlyát. Beszélgetünk, araszolunk, s lassan elérjük a
nyerget. Az idő csodás, a társaság remek! Előkerül a hágó-sör. Pár szó esik a
Col delle Erbe, és a környék barlangjairól. Szóba kerülnek a menedékházak, Marussich,
Prokopio, DVP /Ez utóbbi gondolatára mindig az a könyv jut eszembe, amibe az
egykori Magyar csapat is bejegyzéseket tett a feltárásokról!/. Megindulunk a
táborhely felé, és szinte egy röpke szempillantás alatt oda is érünk. Tábor állítás,
és tanakodás, hogyan tovább holnap.?
2016.
aug. 28.
Holnap
lett.
5
fő elmegy a maradék cuccokért a Gilbertibe, és ketten bekukkantanak az
Increduliba /jel.:Hitetlen. Ha jól fordította kedves barátunk a G**gle./ Dini,
és Erik. Erre el is megy ez a nap, mert a serpa csapatot a kényelmes FOTELOK,
és a habzó sör marasztalja!
Este
a táborban kiderül, hogy Gemanáta barátunk tanácsa eredményt hoz az
Increduliban. Huzatkeresés, követés eredményt hoz. Az első köteles aknában a
második felmászás eredményt hoz. Megy a járat, és szembe jön a huzat! Tehát
másnap mindenki irány oda!
Persze
hogy rossz híreket kapunk időjárás tekintetében. Jön az eső, és a szél!
2016.
aug. 29.
Reggel
felköltözünk pár cuccal, kötelekkel-vasakkal a Marussich-házba. Andi: „Úgy
tűnik, itt már nem lesz olyan nap, amikor nem kell megpakolva cipekedni.” Megy
mindenki, és keresi a huzatot tovább! Hopp, itt egy omladék felfelé! Kaparjuk
csak meg kicsit! Dénes kezdi, mi pedig pakoljuk a köveket. Aztán kijön, és
másfelé kezd kutakodni.
„Nicsak
nicsak. Hát itt van egy kis grr, grr, grr, puff, puff, csitt-csatt. Hát ez a
sisakom volt! Bakki ez rám, és mögém omlott! Zsófi! Vedd el azokat a köveket,
de gyorsan! Csak a leg szükségesebbeket, mert nem biztos, hogy lesz még egy
lehetőségem! Huh, kint vagyok.”
Hát
ezt inkább hagyjuk. Megvan egy lapító, ami egy kis termecskébe vezet. Sínen
vagyunk! Felfelé kürtő, ami szépen oldott és megy. De huzat csekély, és nekünk
lefelé kellene tartanunk valahogyan. Jön a huzat egy lapos járatféléből.
Megkezdjük a bontást, de nincs túl sok szerszám nálunk, így kézzel esünk neki.
Szerencsére a talaj réteglapjai engednek, és óráról-órára haladunk előre. A
huzat egyre erősödik!! Dénes egy állat, Viktor szintén, Andi csak pakol…
Mindenki teszi amit lehet. És végre áttörtük! Lapítóból egy kisebb aknába
jutunk! Az eddigi haladásunkat tekintve, kivettük a mögöttünk lévő akna
kötelét, és azt építettük be. De ez nem lesz így jó most már, mert le azt már
nem húzhatjuk.. Mára ennyi. De mennyi is? Majd holnap megtudjuk!
2016.
aug. 30.
Az
éjszaka nem volt mindenkinek pihentető. A Marussich ház szükség esetén nagyon
jó, de arra hogy kipihenje magát 7 ember, háát.. Nem a leg alkalmasabb! Az
időjárás szerencsére kedvezett nekünk. Se nagy eső, se nagy szél. Szép napos
időre ébredtünk. Hárman lementünk a táborba, és vittünk havat, ami majd
megolvad.. Visszafelé hoztunk fel vizet, és sok kötelet..
Ákos
elindult túrázni a közeli hegyekbe.
És
dél tájt le is mentünk az Increduli barlangba. Dénes, Viktor, Zsófi, Erik
mennek előre tovább a járatokba. Közben biztonságosan kiépítik a pályákat. Andi és én, pedig egy nagyjábóli
poligonvonalat veszünk fel utánuk menet.
Mikor
utolérjük őket, a Dénes épp nincs sehol. Bemászott valahová, valami szűk
helyre, és össze vissza lehet hallani, látni a lámpája fényét, és hangját.
Aztán visszatér, és azt mondja, hogy talált egy kicsit feljebbi szűk meanderben
egy Bűvös-kockaként hajtogatással átjárható szűk járatot… Ha már itt vagyunk,
nézzük meg! Ketten a Dinivel levesszük a slószt, és elindulunk. Vagy 5m-t
haladunk, és már azt gondolom, hogy ez nem is olyan szűk, mint mondta. Aztán
egy kis hasadék- szerűbe kell leállni.
„állsz,
majd a jobb oldaladra dőlsz egy kicsit, és a lábaidat ballra magad mellé
fekteted. Ball oldalt a lábaidra ülsz, és előbb a jobb lábadat tekered
egyenesre, majd a ballt. Tekeredve a talajra hasalsz, és elfordulsz jobbra.”
Aztán már lehet is tovább menni, azaz kúszni.
A kuszoda hol kicsit emelkedik, hol lejt pár fokot. Huzat az van bőven, és
ezért a hőérzet is príma. Néhol pár métert hasadék jelleggel araszolsz előre,
néhol pedig /na ez a többség/ egy kompakt csőben haladsz. Ez az a járat, ahol
túl sokáig, túl hosszan nem fordul el a sisak. Imádkozunk, hogy meg lehessen
benne majd fordulni, mert ha erre kell így visszatolatni, akkor nekünk végünk
van. Aztán kicsit még fokozódik a helyzet, mivel egy hegyesebb szögű kanyarhoz
érkezünk. Dénesnek úgy sikerül átjutni, hogy hanyatt fordul a törés irányára,
majd pörög a tengelye körül. Nekem a jobb oldalamon kezdve, és ugyanúgy
pörögve. /ezek az átcsusszanások nem mentek elsőre egyikünknek sem, mivel a
sípcsontunk hossza nem engedte eleinte a fordulást./ Aztán mégis sikerült
valahogy. És pár méter után egy csepegésnél, sikerül felülni, azaz itt meg is
lehet fordulni. Huh! Jobbra lent egy kis hasadék, amiből jön a huzat, de nagyon
szűk, és a kuszodából is jön. Így tovább megyünk. A kúszás folytatódik. Aztán
egy akna szélét keresztez az utunk, amibe csak benézni tudunk, és követ dobni.
10-15m mély lehet, és talán le is lehetne benne mászni, de mi ezt most nem
kockáztatjuk meg. Tovább a csőben. Ismét egy apró termecske, 3*2,5m és kb 3m
magas. Ennek a túl falán megy tovább a kuszodánk. Annyiban változik a helyzet,
hogy az alja nem szálkő, hanem agyagrétegek összeállva, és élükre fordulva. Pár
méter után úgy döntünk, hogy visszafordulunk, hiszen régóta eljöttünk, és a
többiek megfagynak. Irány vissza amerről jöttünk. Tanakodunk, hogy fejjel
előre-e, vagy lábbal? Maradunk a fejnél, és ez jó döntésnek bizonyult. Kúszás,
spirálforgás, láb és test-tekergetés, és már kint is vagyunk a többieknél. Hogy
jó hírt hoztunk vagy rosszat, azt még mi sem tudjuk. Mára befejeztük utunkat,
és visszatérünk a házba.
Palacsintázás,
beszélgetés, tanakodás..
2016.
aug. 31.
Ma
a csapat szét vált.
Egy
részünk a Caninra ment túrázni, és ismét rá kellett jönniük, hogy a ferráta
nincs oly módon kiépítve, mint azt igényelné a hely. Zsófi, Erik, Viktor.
Ákos
felment a Monte Sart-ra.
Mi
pedig vissza a barlangba. Andi, Dénes, és én.
Kürtőmászás
várt ránk a Háromlyukú akna aljából. Dénes mászik előre, felváltva biztosítjuk.
Pár tíz méter után mi is követjük. Egy kőpárkányra érünk, ahonnan lehet
felfelé, és oldalra is menni. Fent nincs semmi, de oldalt annál több. Egy
párhuzamos aknában látszik egy ablak, szemben. S lent az akna talpon is van egy
szűk hasadék. /ezekről kiderült, hogy ugyanabba a térbe lyukadnak be./ A
szemközti oldalon sikerül kitágítani a hasadékot annyira, hogy le lehessen
szuszakolni magunkat benne. Ismét egy aknába vezet utunk. Hihetetlen hogy se
nem lefelé, se nem felfelé, hanem folyamatosan oldalra haladunk! Ebből a térből
sétálva egy másik akna aljába érünk, aminek az oldalfala egy több száz m2-s
felületű vető! Itt a huzatot egy keskeny hasadékból érezzük erőteljesebben, de
sajnos túl szűk a bejárata, és előbb ezt ki kell majd tágítani… Visszafordulunk,
és irány a felszín! Majd irány a mi kis otthonunk a Tábor!
Nagyjából
mindenki egyszerre érkezik, és sör, pálinka, jager a menü este. Na meg a mi kis
tábortüzünk, amire már vagy 3 éve gyűjtöttük a fát!
2016.
szept. 01.
Süt
a nap, az idő kifogástalan!
Sajnos
a csapat egy részének ma haza kell mennie, Andi, és Ákos pakolnak, és indulnak
a hágó felé. Ők lesznek az elsők, akik megtudják, hogy a parkoló aszfaltozása
miatt az autókat átrendezték. Nekik szerencséjük volt. Nem úgy, mint
Viktor-nak.
Zsófi
és Viktor kirándulni indulnak Sella Nevea-ba. Lent a parkolóban veszik észre,
hogy a járgány sehol! Szerencsére az előőrs már tudja, és üzen. Meg persze
Iréne is tud róla, de mivel az útvonal lefelé nem a Gilberti felé vezet, nincs
innen még információ… Röviden: parkolót aszfaltoztak, és a barmok megpróbálták
úgy arrább vinni az autót, hogy megemelik egy békával! Tök hülyék lehettek!
Közben kilukasztották az olajteknőt. Rájöttek a hibájukra, és elvitték
szerelőhöz, de az nem vállalta, míg ki nem nyitják az autót. Viktorék haza
térnek a táborba, és közben Irenetől is hallják a hírt.
Eközben
a csapat maradékával lementünk a Prez-be bivakolni. Kiszereltük a Tavacska
aknát.
„Lógicsálok,
szerelgetek, hallgatom a víz monoton zúgását… Aztán egy kis változás:
vum-vum-vum, vum-vum-vum. Fütyörészek, vum-vum-vum, vum-vum-vum… Vajon mi lehet
ez? Hová is tegyem ezt a csavart? Már megint beakadt a bag… Vum-vum-vum,
vum-vum-vum. Aha! Jön a víz! Mekkora poén lenne most felvenni videóra egy jó
kis vízbetörést! És már nyúlok is a kamera felé, de félúton megállok! Hát ez a
cselekedet Darvin-díjas lenne! Pörgessük csak fel a kiszerelést, és húzzak a…
Szépen meg is jött a víz, de nem volt veszélyes, de ugye ezt az ember előre nem
tudhatja. Vajon azok, akik itt a század elején hágcsóval voltak, és lementek
-700 körül-ig, ilyenkor mit gondolhattak, és tehettek? Az biztos, hogy kemény
csapat lehetett! ”
Bevezettük
a vizet a bivakba egy hosszú tömlőn keresztül, majd táborverés, és a
Tihany-ágban, a vízesés mellett egy feszített kötélpályát építettünk ki, amin
át lehet csúszni a kritikus részen, kb. 5mp alatt. Így árvíz idején is nyitva
marad az út a bivakhoz! Ez egy sarkalatos pontja volt ennek az ágnak a kutatása
felé!
2016.
szept. 02.
Felszín:
Krókikás,
és Csaba megérkeznek a parkolóba. Viktor és Zsófi lemennek hozzájuk, és utána
erednek közösen a járgánynak! Ők nem is térnek vissza a hegyre csak másnap,
azaz Szombaton.
Barlangban:
Délelőtt
átmentünk a Tihany-ágba mászni. Itt egy 25-30m körüli felmászás után derült ki,
hogy a vízeséses hasadék tulajdonképpen legalább kétszer akkora, mint láttuk
eddig. A felmászás egy kőtömbnek látszó párkányig ment. Innen látszik jobbra
fent egy ablak, de ezt majd jövőre! Mi a nagy hasadékban maradtunk és lefelé
kezdtünk benne menni. A hasadék kb. 50m magas, és helyenként 5m széles. Alját
görgetegkövek takarják. Pár 10 méter után egy leereszkedés következik, itt a
tér mát szűkösebb kicsit. Mélysége 30-45m körüli lehet. Ekkor jöttünk rá, amit
már a beszállás előtt is sejtettünk, hogy a tavalyi hasadékba torkollik ez a
járat is. Megtaláltuk a lerakott felszerelésünket. Van öröm is az ürömben,
hiszen ez a mostani útvonal legalább árvízkor is járható! Nem úgy a tavalyi,
ahol szinte biztos, hogy a kötél egy szakasza nem! Ha itt vagyunk, akkor már
menjünk el a végéig! Még egy kisebb ereszkedés, és az Et5 felé mutató
hasadékban vagyunk. A vége felett mintha látszana egy ablak! Dénes már mászik
is felfelé. 10-12m és fent van. Fúrás, majd a - jöhettek!- felkiáltás. Azt
mondja egy csőjárat! Hát ez príma, gondolom. Ha megint egy szűk kuszoda… De nem
az. A klasszikus Gortanis gomba alakú fosszil! Kényelmesen járható. Pár tíz
méter, egy lemászás, majd pár méter, és bent vagyunk egy kis termecskében.
„Ne-ne-ne! Ne menj tovább! Van
itt egy cérnaszál, nézd! Én még nem mentem beljebb, nem az enyém. Meg ott
vannak azok az elkenődések, amik szerintem lábnyomok!”
Bent
vagyunk az ET5-ben! Tszf. 1370m.
Készítettünk
egy kőre agyagfeliratot, amire leírtuk, hogy ET5 jobbra, Prez ballra, Hungary
2016. Örömködés, körüljárás, pár fénykép! Közben megtaláltuk az ET5 főágát is.
Megyen benne lefelé az akna. Ez a járat, amibe bejutottunk anyagos talpazatú
nem szűk fosszil. Mellette lejjebb kis csorgával. Lehetne itt mászni, bontani,
bivakolni egyaránt. Legalább 2 órát töltöttünk itt, és mentünk vissza a
bivakba. Ott egy korty mézes vodka jutalmul, kaja és alvás!
2016.
szept. 03.
Felszín:
Jönnek
vissza Viktorék a kocsival, majd feljönnek a hegyre!
Krónikásék
elindulnak le a Prezbe, velünk szembe.
Barlang:
Ébredés,
feltöltődés, pakolás, leltár, és indulás ki!
Útközben
a Krónikásékkal találkozunk és megbeszéljük, mitévők legyenek kötél, és lezárás
ügyileg. Megbeszéljük azt is, hogy a 100-as aknáig mennek, majd vissza. Aztán
átmennek a Boegánba, és éjfélre legkésőbb a táborhoz érnek.
Mi
a tábort a Viktorékkal /Viktor-Zsófi/ pontosan egyszerre érjük el. Jönnek a
beszámolók! Döbbenten halljuk a dolgot az autóval! De szerencsére megoldották.
Mi is meséljük az összeköttetést. Közben kibontunk egy kólát, majd egy sört…
Ezeket Viktor-Zsófi párosnak köszönhetjük, és köszönjük is!
Mire
a Krónikásék kiérnek, mindenki alszik, csak a Zsófiék állítottak ébresztést,
biztos, ami biztos alapon! Az időpont majdnem elmúlik, és már kerülnek elő a
műnyulak, de ekkor valami dereng Keleten…
2016.
szept. 04.
Krónikás,
és Csabi még túrázgatnak egy napot, mi viszont indulunk.
Reggel
pakolás, téblábolás, fel a zsákokat és megkezdjük utunkat! Van aki azt
gondolja, hogy már minden követ ismer az úton. Van aki csak a köveket látja
amire lép, van aki vidáman sétálgat… Én megint megesküdök, hogy jövőre két
körrel cuccolok el! Hát ez biztosan így leszJ Lassan távolba vész a tábor,
közeleg a hágó, fogynak a méterek..
Sör
a Gilbertiben, felvonó, autóba szállunk. Még egy kitérő a rendőrségre
igazolásért. Aztán egy másik rendőrségre. Majd gurul az autó Magyarország
felé..
Köszönöm
mindenkinek a segítséget, és a részvételt!
by.:Modor
További
képek:
