2017. szeptember 2., szombat

Nyári Canin 2017 augusztus.


Úton a Prez-ben.

A tavalyi évben, mikor kijöttünk a barlangból, ezt gondoltam:
„Mostantól biztosan ismét nagy lesz az érdeklődés a nyári Canin iránt. Hát tévedtem!”

Helyszín: Juliai-Alpok, Olaszország, Canin hegység, Boegan katlan.
Kis csapat érkezett a katlanba. Kétszer négy fő, P. Katalin, Z. József, B. Péter, W. György, E. Laca, G. Erik, K. Botond, és jómagam Modor.

„Ahogy közeledünk a Caninhoz, egyre jobban vágyjuk, hogy egy ideig csak a Hegyek, és a Barlangok töltsék be a gondolatainkat.”

Aug. 19-én volt a találka a Boegan katlanban. Az időjárás remek volt, mert ahogy annak lennie kell, szakadt az eső, de legalább lett elég ivóvizünk. Kis délutáni megázás, sok cucc hurcolászása ide-oda, és már el is jött az esti eső ideje, ami már egy szépen kifeszített ponyva alól volt megfigyelhető. A nap folyamán azért még ért minket meglepetés, hiszen kiderült, hogy a tavaly behordózott kajatartalékunk teljesen víz alá került, és meg is romlott minden… Jó kis kezdet, de majd csak lesz valahogy.

Aug. 20-án a csapat egy része, az Increduli-barlangban tett egy nem túl rövid látogatást, amit egy kiadós overál mosással kötöttek össze.

Modor! B. meg az Incredulidat… J

Hát ez azért elég sok mindent elárul. Lehet, hogy kicsit szívásnak érezték? Sok volt a csepegő víz, és a barlang igen hideg… Kerestek, kutattak, térképeztek! Kati, Gema, Krónikás.


Mászás állvánnyal - térképezés.

Eközben mi többiek, ismét csak a cuccolás gyönyöreit élvezhettük ki. S közben egy kis faszedés az esti tábortűzhöz. Mert ugye ezen a táborhelyen ilyet is lehetJ Szépen előkerültek a térképek, mind a felszínről, és mind a barlangokról. latolgattuk mit kellene tenni, és hogy merre kellene keresgélni, kutatni majd. Ez a megbeszélés a föld alatt töltött időnket nagymértékben befolyásolta, hiszen ez hozta meg azt az eredményt, amit ekkor még nem is mertünk komolyan gondolni…
Gemáék igen későn értek vissza a táborba, s addigra elég sok fontos dolgot megbeszéltünk, és átadtuk magunkat a nyári Canin csendes és nyugodt estéjének… S tulajdonképen ezen az estén el is búcsúztunk egymástól, hiszen holnap mi bivakba megyünk a Prezbe, s mire kijövünk, a többiek már otthon is lesznek.

Aug. 21.
„Ismét kirekesztettük magunkat a világból pár napra!”


Komfort a bivakban - Mr Prez készíti hídját.

Elindultunk a Prez barlangba, hogy ott töltsünk 4 csodálatos éjszakát, és öt napot. Lacc, Erik, Boti, én.
Nem túl lassan, és nem is kapkodva, négy óra alatt sikeresen elértük a sátras bivakot -400m en. Volt nálunk minden mit szeretnek a szűkületek. Bivakos felszerelés, kötél, kalapács, kapa, csaptelep, és persze fúrógép. De méter métert követve, eljött a megérkezés ideje is. 4h alatt értük el a sátrat. Rendbe raktuk a vízvezetéket, átnéztük a készleteinket, és megkezdődött a zsír bevitele a szervezetbe. Úgy döntöttünk, hogy az idei bivakot a korán fekvés, és a korán kelés fogja rendszerbe hozni. 8-9 körül alvás, és reggel 5-kor kelés. Ez elsőre furcsának hangzik, de nagyon jól bevált!

Aug. 22. Kelés 5 kor!

„A hideg ellen nem tudsz védekezni, csak ha mozogsz…”

Ketté váltunk :
Térképezős csapat, Lacc-Boti. A Fanni poligonjának a folytatását mérték tovább, be az Et5 barlangba, és vissza az új közlekedő járatba. Levezetés képen pedig a vízesés alatti menekülő pályát szerelték át, egy másik kötélre, ami majd jól jön…



Indul a munka..

Mászós szekció, Erik-Modor. A tavaly abbahagyott Vízhang-terem falának mászásával múlattuk az időt. Sajnos többször le kellett jönni, hol azért mert eltört a fúrószár, hol azért mert elfogyott a vas, hol meg csak azért mert a kitérőket ki kellett szerelni. Hiszen ez  utóbbi nélkül nem lehetne már felhúzni a kötelet a sok törés miatt… Tehát jól telt az idő.

„Mászás közben mindig van az a pont, amikor az embernek eszébe jut, hogyan kell imádkozni!”

Mivel a mászás tetejéből még mindig csak a végtelenbe látni, tehát se ablak, se a teteje, úgy döntöttünk, egyelőre felfüggesztjük a folytatást, hátha máshova kell majd a kötél. És milyen jól is tettük!
Mivel még mindig maradt a napból idő, javítgattunk egy kicsit az új rész kötelein, és Erik megfúrta élete első majomhídját is. Kellemes kis kitett majomhíd lett, ami nagymértékben könnyítette meg a közlekedést. Legalább hét tagú lett! Légyen az neved, Erik hídja!
Vissza a bivakba 17h! Aranka/speciális alkoholos barlangász kotyvalék, ami lelket önt a megfáradt barlanglakók lelkébe... / már várt ránk, és nem hagyhattuk, hogy nélkülünk dideregjen.

Aug. 23.

Ismét a tegnapi két csapat kelt útra.
Térképezős csapat, a Preztől az Et5 nagy aknájáig mértek.


Et5 nagyakna.

Mi pedig beszereltük az Et5 nagy aknáját. Ekkor vettük észre, hogy a beszálló ablaknál van egy másik fosszil ablak! De először lementünk és megnéztük a nagy aknát, mindannyian. Itt kiderült a falon lévő üledékből, hogy nagy víz esetén a járat egészen magasra feltelik! De sikerült találni egy magasabb ponton lábnyomokat. Ez legalább jó hír, hiszen van olyan része az aknának, ahol egy esetleges árvíz esetén lehet várni… Az aknába, mint kiderült legalább két különböző helyről érkezik víz/kb.: tszf 1330-1340m/. Ezt az aknát is ki kellene mászni, de előbb meg kellene tudni, hogy egykoron a felfedezők merről jöttek be?
Itt az oldalsó majomhidas mászást rábíztuk kedves Lacc elv és bivaktársra. Hiszen nem mindig nekünk kell először a holdra lépnünk… Fejlett kis járatnak indult, de sajnos pár méter után véget ért. Szép kis hasadék megy felfelé! Térképezős csapat visszatért a huzatos kis fosszilba, mi pedig nekiálltunk a mászásnak.


Lacc készíti a majomhidat a hasadék felé.

Simán ment a mászás, habár trepni, és mászó állvány nélkül igen fárasztóra sikerült. Sikerült feljutni úgy 20-25 métert. Nagyon szép belátás tárult elénk a nagyaknába, és több oldalirányú járatot véltünk felfedezni benne. Itt is mászni kellene, de csak oldalra kb. 10-12m-t.
Mára befejeztük, hiszen Prez-boy is szétfagyott, és a hazaút is egyre hosszabb.

Aug. 24.

„Egy gondolat kezd beúszni az agyamba: Lehet, hogy elpártolt tőlünk a szerencse? A tavalyi siker után idén /ismét/ csendes lesz a haza utunk?”

Lacc és Boti átnézik a Prez felől a bejutási helyet. Sajnos nincs sok járat, habár egy helyet nem tudnak megnézni, hiszen ott is mászni kellene. Nem sokat, de mászni. Pedig az irány, és a hozat csábító.
Prez-boy, és én újra a helyünkön. Kezdődik egy harmadik majomhíd fúrása. Brümmög a fúró, fogy a vas, és lassan a túloldalra érek. Egészen jól néz ki, megy tovább a hasadék. De meddig? Erik is átjön, és megy előre, de sajnos nem túl sokáig… Nézelődünk, tanakodunk. A hasadék elszűkül, és slósz nélkül sem ereszt be minket. Ma sem  megyünk messzire! De belátni egy kissé tágasabb részbe a hasadékba. Nézegetem, de nem jövök rá, mit kellene tenni. Ugyan a hasadék megy felfelé, de a vasaink erősen fogytán vannak! Teszek egy próbát szólóban, de az egyik fal erősen csúszik. Úgy döntök, inkább fúrok párat. Az elsőt jó magasra teszem, majd kicsit cidrizve beleülök. Egy nitt nem nitt! Tehát csak finoman ücsörgök.

„Milyen szerencse, hogy a már befúrt alapcsavaron nem látszik milyen hosszú.”

Elég hirtelen összeszűkül a hasadék. Felé mászom, de a rövid kantáram beakad a nittfülbe. Közben csúszok lefelé, és érzem, hogy ez nem lesz így jó. Ennek az érzésnek egy nem túl gyenge szitkozódással hódolok, amit a messzi távolban a másik csapat is tisztán hall. Aztán ereszt a nitt, ereszt a hasadék, ereszt az Erik. És fent vagyok. Számolom, és van még éppen két alapcsavar. Már nincs is több nálam. De pont elég egy impozáns y-hoz. Szólok, hogy jöhet! És várok. Közben nézelődök, és megvan a hasadékba a bejárat! De egy perccel később már nem is érdekel, hiszen minek hajoljunk le, ha lehet menni is!



Heliktites ág az Et5 felől az Sz. H. terem irányába.

Erik is felér, és szólunk a többieknek, hogy jöjjenek. Erre ők: nem megyünk, hanem majd megyünk utánatok a térképezéssel. Erre üvöltöm, hogy hagyják már a picsába azt a térképezést! Gyertek bazze! Nagy nehezen feljönnek. Mi egy kis átmászásnál várjuk őket. Mindenütt heliktitek, cseppkő, cseppkőlefolyás! Mindannyiunkat kezdi magával ragadni a felfedezés öröme. Kis átmászás egy akna felett, kis fosszil amiben kúszni kell. Aztán egy nagy terem! Az Sz H-terem tszf. 1340. Úgy 40m magas, keskeny pontján 8-10m, hosszában úgy 25m. Három fosszil, két lemászás indul belőle.


Sz. H. terme! Tszf.:1340m.

S az a mindent átható hang, amit mindenképpen követnünk kell, egy vízesés hangja! Megyünk a hang után, én megyek elől, és már tudatosan figyelek mindenre. Keresem a lábnyomokat, kopásokat, az emberre utaló nyomokat. És a vízesés előtt pár méterrel meg is lett. Megálltam, és a többieknek is megmutattam. Bejutottunk a Boegan-ba! 13h. tszf. 1330m /nem biztos, hogy pontos adat/! HURRÁ!!!!
Örömködés, csoki evés, nézelődés. De nincs sok időnk. Vissza kell mennünk. Na, most kellene még vagy 4 nap! De nincs. Holnap irány a felszín. Visszafelé a táborhely felé, felmértük az utat. Nem rajzoltunk,de legalább a poligon meglett.
A bivakban nagy mulatságot tartunk. Van két korty pálinkánk, és három korty Arankánk. Nagy habzsi-dőzsi veszi kezdetét. De a hangulat remek!



Sz. H. terem. Úton a Boegan felé. Boegan.

Aug. 25.

Vegyes érzelmekkel indulunk a felszínre. Pakoljuk a cuccot, toljuk a gépet, gondolkozunk. Szép egyenletes tempóban haladunk. Nem kapkodunk, de fogynak a méterek. Verőfényes napsütés fogad minket a bejáratnál. Pillegünk, élvezzük a napot. Tervezgetjük, hogy honnan fogunk telefonálni. Útban a Boegan-katlan felé, felmegyünk cuccok nélkül a DVP-hez. Ott príma a térerő, és van a házban pálinka is! Még az a pálinka, amit egykor mi hagytunk ott. S megkezdődik a telefonálgatás.
Elérjük a tábort. Úgy döntünk, hogy levezetésképpen átugrunk a Gilbertibe, és viszünk egy kör felszerelést. Elég beteg gondolat ezen a laza napon, de hát így alakult. Pár sör, és már jövünk is visszafelé. Szépen sötétedik, csodás sziluettel búcsúzik tőlünk az idei utolsó Canin-i esténk. Holnap haza indulunk.

„Azt szokták mondani, hogy a szerencsejáték nem akkor tesz függővé ha veszítesz, hanem akkor ragad végleg magával, ha nyersz!”

Minket most ismét vastagabb lánccal tart a Canin!


Immár a felszínen..

Köszönetet szeretnék mondani, nem feltétlenül ebben a sorrendben:
-MKBT Oktatási szakosztályának,
-Az Explo.hu nak, és persze Gemáéknak,
-Az akkumulátorok kölcsönadásáért a TBE barlangkutató csoportnak,
-S azoknak, akik ennek a tábornak a létrejöttét köszönhettük.
-S kik türelemmel vártak ránk otthon!
Ha kihagytam valakit, akkor elnézést kérek!

Gyertek a Caninra!

Üdv:

Modor

2017. április 19., szerda

El Canin-ó!

„Tolom-húzom a baget, beakad a kantár… Fémes hang csattan, egy karabiner záródása, majd egy nem éppen szerény káromkodás! Ismét elszállt valami a P178 tetejéből! De hogyan is kezdődött???”
El-Canin-ó!
Már pár éve hogy egy gondolat motoszkál mindig a fejemben Január elejétől, mégpedig a téli Gortani kutatás. Vajon idén lesz-e, tudok-e menni, kik jönnek, és hogy mi vár ott ránk majd. S persze lesz-e újabb feltárás? Levelek jöttek, mentek. Telefonok csörögtek egyre sűrűbben. S eljött az indulás napja végre!

2017,02,17, Péntek. Mondom eljött, vagy mégsem? Miért nincs még mindig itt a Krónikás? De hát ez ilyen. Röpke pár óra várakozás, és már száguldunk is az úton.. Hajnali találka a szokott helyen, Sella Nevea-ban a parkolóban. Sör-pálinka, és gyors alvás.

2017,02,18, Szombat. Ébredezés-cuccolás a felvonóhoz, majd a Gilberti meleg finomságai. Kik is vannak itt?
Kagyesz, Tapsi, Gema, T. Zsófi, I. Viktor, Bécó, A. Gergő, Lacccc, Kis Moha, Taknyi, Z, Kizi, L. Gábor, Krónikás, na meg „éN”. Remélem nem hagytam ki senkit.
Szétoszlunk, hogy később ujjra összejöjjünk mindnyájan a bivakban. Első csapat indul, Krónikás, Gábor, Lacc, és éN. Kényelmes a tempó, nem sietünk, hiszen tudjuk mi vár. Azaz nem mindenki, de valahol el kell kezdenie Gábornak is. Gépezünk fel, majd ereszkedünk le. Minő meglepő ugye? Kantár csattan, beg-libben. Kinek egy, kinek több.. Közben van, aki szintén elindul és van, aki még csúszkál egy kicsit. Aztán a bivak feletti kötélpálya következik. Nem mondanám hogy nem fáradtam el, de azért a végét sem járom. Csillaghegy lesz az otthonunk most pár napig. Krónikás, Lacccc, éN. Így lettünk lakótársak. Lassacskán mindenki épségben befut. Kezdődik a Bivak-lét! Forró-lét, hideg-lét, marró-lét fogyaszt mindenki. Ki ebben, ki abban a sorrendben teszi mindezt. Előkerülnek a térképvázlatok, amiket a Gergő rajzolt, és latolgatjuk hol mi vár majd ránk…?

Bivak előtti figyelmeztetés.

2017,02, akárhányadika. Itt már mindegy a dátum, a nap, az óra. Mostantól csak a barlang van!
Négy csapat indul a Csőgörényen át az Özvegycsinálón túlra. Két csapat térképez, Egy csapat a Gaz66 mélységeit fürkészi, és egy csapat mászik. Ez utóbbiba kerültem. Lacc, Krónikás, Kizi, Gábor. Nem gyenge idő alatt el is értük a Csőgörény végét. Ismét elcsodálkoztam rajta, hogy mennyi meló volt már abban is hogy idáig bejutottak! Sok ember, rengeteg verejtéke és rengeteg fázása fekszik benne! Majd az Özvegycsináló. Kicsit átalakult mióta nem láttam. Utoljára egy g*ci omladék volt kis lukkal, nagy huzattal. Most egy nagyobb lukkal ugyanez! Kretén egy átjáró az biztos. De a túloldala az már más! Széles kb 4-5m hasadék, ami vagy 20m magas. A menetirány szerint a hasadék alja omladék, majd pár méter magas omladékfal. Szerencsére van már benne kötél. Felmászás, sétálás, bújócska. Nem túl szűk.  Majd egy 20-25m-es akna, ami után be kell raknunk egy kötelet a Végtelen-meander végébe, /ugye milyen jól hangzik?/ hogy le tudjon majd jönni itt a térképezős csapat. Nem vészes. 10m travizás majd már megy is be az alapcsavar. Innen nem messze ahol lejöttünk a kötélről hallani véltek denevér csipogást. Na ennek most utána járunk. Lentről nézve mintha lenne ott egy ablak! Szerencsés helyen van, mert a leereszkedős kötél mellett van úgy 15m-rel. Tehát csak oldalra kell mászni. Lacc megnézi, s végül éN fúrom. Sajnos nem nyert. Egy egy köbméteres kis kamra, ami szálkőben van. Kiszerelés, hazamenés. Úton a bivak felé, megállapítjuk, hogy jó lenne majd a Le-Fel aknát majomhíddal beszerelni. Sokkal könnyebb lenne a haladás! Ekkor ért minket az első csalódás: lemerült az egyik aksi! 11 furat!
Lassan befut minden csapat. A térképészek jól haladnak, habár a Végtelen-meander igen szűkös! A Gaz-66 viszont megy lefelé -100at, s utána kétfelé indul az aknatalpon. Majd holnap kiderül.

Özvegycsináló a Quimby felől.

2017,02, második ébredés.
A két térképész csapat továbbra is kitartóan nyomul! Vannak, akik a kötélpályát javítgatják, mi meg a Gerő vezetésével megyünk tovább a Gaz-66 után. Gergő, Lacc, Z, éN. Fogy a kötél, fogy a vas, és sajnos egyszer csak a járat is elszűkül. Indulunk vissza, és szembe jönnek a Moháék a térképezéssel! Jó gyorsan nyomják! Na meg szóba kerül még más is, ami nyomdafestéket nem tűrne, így hát én sem írom le! Legyen ez majd az egyik esti sörözés témája személyesen!
Ismét mindenki a bivakban! Elkezdünk beszélgetni. Előkerül a pálinka, aztán még egy, és még egy…

Gaz-66 előtti meander.

2017,02, harmadik ébredés.
Ma a Quimbybe csak páran mennek. Tapsi, Kagyó, Gergő, Gema, Bécó. Például a Gaz-66 előtti 30-as aknáról kiderült hogy 80-as…
Ketten Kizi-Gábor úgy döntenek, hogy előretolt bivakkal mennek majd ki, és az Olasz bivakban alszanak. Őket mi kísértük el a Krónikással.
Többiek pihennek, és a Roló szépségeire készülnek…

Új rész a Quimby és a Bubáék-folyosója találkozásánál.

2017,02, negyedik éjszaka.
Készülődnek a csapatok, és mennek a Roló felé. Jó szerencsét kívánunk egymásnak!
Az éjjel nyugodtan telik, nem horkol senki, nincsenek matatások, csak ketten vagyunk a bivakban!
Mit is tehetnénk ma? Leírjuk, egy füzetbe merre megyünk, mikorra jövünk és irány a Csőgörény-Özvegycsináló páros. A Bubáék-folyosójánál van pár hely amit meg szeretnénk nézni. Két meander. A jobbra forduló elég szűk, de van huzat. Itt egy sárkupac állja utunkat, így visszafordulunk. A másik meander is ígéretes. Itt tágasan induló aknácska átmászása után szétágazik a járat. Egy állva járható hasadék, kanyarog vagy 100m/na ez lehet hogy csak 70m/ hosszban. Másik irány egy laposabb pálya felé terelget minket. Itt látszik, hogy olvadáskor, vagy nagyobb esőkor visszaduzzad a víz. Fekete sár, és néhol növényi maradványok találhatóak benne. Egy kalapáccsal lehet, hogy helyre lehetne rakni itt is a továbbjutást. Lehet, hogy fentebbről egy másik ágból is jön ide víz. A harmadik irányt nem mertük-akartuk kipróbálni, mert egy pár négyzetméteres lapos kis félszifon állta utunkat. Nem lenne túl jó most vizes ruhában! Összesen úgy 200m. Éhesedünk, szomjasodunk így irány a bivak.
Este 10 körül megérkezik a Mafc különítmény J Kutya, Sz. Attila, S. Lajos, Hoppá.

Felmászás a Quimby-ben.

 2017,02, ötödik ébredés.
A Mafc a Fehér folyosó felé veszi az irányt. Elkísértük őket a Quimby és a Bubáék folyosójáig. Itt mi szétvéstünk egy szálkő szűkületet, de csak pár 10 méter a továbbjutás. Feladjuk ezt az irányunkat, mivel lehet, hogy ez megy rá a tegnapi kis félszifonra.. Inkább kifelé menet rendbe raktunk pár köteles részt, pl.: a Le-fel aknát majomhíddal láttuk el, másik két kötelet is rendbe raktunk. Aztán nekiálltunk kimászni az Özvegycsináló feletti falat, ami felett két ablak is látszott. A mászás könnyen ment, kb 5-6 furattal meg is lett. De sajnos nem lett meg az átjáró kerülője. A hasadék irányban megy ugyan a járat, de masszív sárbefolyás zárja el a továbbjutást. A jobbra felfelé pedig egy fejlett üreg található. Elsőre meg is örültem neki. kb. 30%-os emelkedő és szép tágas. 10m széles 2-3-5m magas 15-20m hosszú szálkő üst! A legalsó részén található benne ballra egy kis törmelék, de az is elég tömör. Szerintem ez is of. Vissza a bivakba! Mára elég volt.
Már ismerősek a kövek, a lebújások, a megkerülések, a kötelek. Már megvannak a konkrét kövek amire le szoktunk ülni pihenni. Most nem is beszélünk túl sokat, csak úgy vagyunk.
Estére a Mafc is visszaér. Tetszik nekik a barlang, habár szerintem ők is elfáradtak kicsit.
Lassan újabb lakók érkeznek a bivakba, egyik a másik után. T. Attila, K. Zsófi, Gy. Tamás,  K. Kriszta és Ferenc, F. Botond. Próbálok barátkozni beszélgetni, próbálom elmondani mit tettünk, mik a tervek, de valahogyan nem jön össze a dolog. A szavak elhangzanak, de csak a bivak levegőjébe vesznek. Hát ez ilyen!
Úgy döntünk a Krónikással, hogy holnap pihenünk, és még holnap éjjel kimegyünk. Pálinkázunk, eszegetünk, beszéljük a kiutat.

Özvegycsináló mögött.

2017,02, utolsó alvás a bivakban.
Pihentető alvás után pihentető napunk volt. Mindent meg ettünk, amit csak lehetett. Éppen hogy sikerült beférni egy bagbe, de piszok nehéz lett! Többiek jöttek-mentek.
Éjfél. Indulunk. A többiek már alszanak, így csendben mászunk ki a Humhold teremből. Lassan távolodik a horkolás, és ezzel mi is.
Az olasz bivakban még magunkhoz veszünk egy kötelet, mert azt hallottuk, hogy egy helyen, csúnyán megdurrant a kötél. Egészen a P178-s tetejéig nem találtunk cserére váró kötéltagot. Utána viszont teljesen elégett kötél következett. Evvel nem tudtunk mást tenni, mint hogy a kritikus szakaszba bele kötöttünk egy kötelet. Így lett egy plusz átszerelés. Aztán a következő szakasz! Teljesen szétdurrant a szétégett kötél! Gyakorlatilag kézzel lehetett lebontani a kötél bármely pontjáról a köpenyt. Mint a hímes tojáson, úgy mentünk át rajta. Hát ez gáz. Ki kell cserélni még mielőtt a többiek ideérnek! Ha minden igaz, akkor a bejáratban van még egy régi kötél. És így is lett. De mivel a történetünk kezdetén említett leejtéskor egy ereszkedő csiga is elszállt a mélybe, így kis csapat gyorsan mozog elvén egyedül mentem vissza kötelet cserélni. Hamar és gyorsan ment! Aztán le a Billa Pec falából, be a Gilbertibe, le a kocsihoz, és már otthon is voltunk.

Klasszikus.

Egy kis éjjeli izgalom hogy mindenki kiér-e épségben, és már véget is ért kis kalandunk.
Vajon mit hoz majd a jövő?
Köszönöm a figyelmet.
Üdv:
Modor

Megjegyzés:
Minden kép a saját tulajdonom!

2017. február 15., szerda

Megyen végre a járat...

Monte Canin nyári barlangkutató tábor 2016 Aug-Szept.
avagy, Akikre a lasszó lecsapott….

Lassan érett be az idei tábor indulása. Eredetileg korábban kezdtünk volna kiszállingózni a táborhelyre, de ez sajnos a résztvevők létszámából adódóan  nem jött össze. Így az első hetet töröltük, és a második hétre koncentráltuk erőinket..

Résztvevők:
T. Zsófi, V. Andrea, P. Dini, I. Viktor, G. Ákos, G. Erik, Modor.
És akik látogatást tettek még nálunk a tábor végére: Krónikás, és Csabi.


2016. aug. 27.
Komótosan halad a csapat a Gilbertitől a nyereg felé. Mindenki élvezi a tájat, és sokallja a felszerelés súlyát. Beszélgetünk, araszolunk, s lassan elérjük a nyerget. Az idő csodás, a társaság remek! Előkerül a hágó-sör. Pár szó esik a Col delle Erbe, és a környék barlangjairól. Szóba kerülnek a menedékházak, Marussich, Prokopio, DVP /Ez utóbbi gondolatára mindig az a könyv jut eszembe, amibe az egykori Magyar csapat is bejegyzéseket tett a feltárásokról!/. Megindulunk a táborhely felé, és szinte egy röpke szempillantás alatt oda is érünk. Tábor állítás, és tanakodás, hogyan tovább holnap.?

2016. aug. 28.
Holnap lett.
5 fő elmegy a maradék cuccokért a Gilbertibe, és ketten bekukkantanak az Increduliba /jel.:Hitetlen. Ha jól fordította kedves barátunk a G**gle./ Dini, és Erik. Erre el is megy ez a nap, mert a serpa csapatot a kényelmes FOTELOK, és a habzó sör marasztalja!
Este a táborban kiderül, hogy Gemanáta barátunk tanácsa eredményt hoz az Increduliban. Huzatkeresés, követés eredményt hoz. Az első köteles aknában a második felmászás eredményt hoz. Megy a járat, és szembe jön a huzat! Tehát másnap mindenki irány oda!
Persze hogy rossz híreket kapunk időjárás tekintetében. Jön az eső, és a szél!

2016. aug. 29.
Reggel felköltözünk pár cuccal, kötelekkel-vasakkal a Marussich-házba. Andi: „Úgy tűnik, itt már nem lesz olyan nap, amikor nem kell megpakolva cipekedni.” Megy mindenki, és keresi a huzatot tovább! Hopp, itt egy omladék felfelé! Kaparjuk csak meg kicsit! Dénes kezdi, mi pedig pakoljuk a köveket. Aztán kijön, és másfelé kezd kutakodni.

„Nicsak nicsak. Hát itt van egy kis grr, grr, grr, puff, puff, csitt-csatt. Hát ez a sisakom volt! Bakki ez rám, és mögém omlott! Zsófi! Vedd el azokat a köveket, de gyorsan! Csak a leg szükségesebbeket, mert nem biztos, hogy lesz még egy lehetőségem! Huh, kint vagyok.”

Hát ezt inkább hagyjuk. Megvan egy lapító, ami egy kis termecskébe vezet. Sínen vagyunk! Felfelé kürtő, ami szépen oldott és megy. De huzat csekély, és nekünk lefelé kellene tartanunk valahogyan. Jön a huzat egy lapos járatféléből. Megkezdjük a bontást, de nincs túl sok szerszám nálunk, így kézzel esünk neki. Szerencsére a talaj réteglapjai engednek, és óráról-órára haladunk előre. A huzat egyre erősödik!! Dénes egy állat, Viktor szintén, Andi csak pakol… Mindenki teszi amit lehet. És végre áttörtük! Lapítóból egy kisebb aknába jutunk! Az eddigi haladásunkat tekintve, kivettük a mögöttünk lévő akna kötelét, és azt építettük be. De ez nem lesz így jó most már, mert le azt már nem húzhatjuk.. Mára ennyi. De mennyi is? Majd holnap megtudjuk!

2016. aug. 30.
Az éjszaka nem volt mindenkinek pihentető. A Marussich ház szükség esetén nagyon jó, de arra hogy kipihenje magát 7 ember, háát.. Nem a leg alkalmasabb! Az időjárás szerencsére kedvezett nekünk. Se nagy eső, se nagy szél. Szép napos időre ébredtünk. Hárman lementünk a táborba, és vittünk havat, ami majd megolvad.. Visszafelé hoztunk fel vizet, és sok kötelet..
Ákos elindult túrázni a közeli hegyekbe.
És dél tájt le is mentünk az Increduli barlangba. Dénes, Viktor, Zsófi, Erik mennek előre tovább a járatokba. Közben biztonságosan kiépítik a pályákat.  Andi és én, pedig egy nagyjábóli poligonvonalat veszünk fel utánuk menet.
Mikor utolérjük őket, a Dénes épp nincs sehol. Bemászott valahová, valami szűk helyre, és össze vissza lehet hallani, látni a lámpája fényét, és hangját. Aztán visszatér, és azt mondja, hogy talált egy kicsit feljebbi szűk meanderben egy Bűvös-kockaként hajtogatással átjárható szűk járatot… Ha már itt vagyunk, nézzük meg! Ketten a Dinivel levesszük a slószt, és elindulunk. Vagy 5m-t haladunk, és már azt gondolom, hogy ez nem is olyan szűk, mint mondta. Aztán egy kis hasadék- szerűbe kell leállni.

„állsz, majd a jobb oldaladra dőlsz egy kicsit, és a lábaidat ballra magad mellé fekteted. Ball oldalt a lábaidra ülsz, és előbb a jobb lábadat tekered egyenesre, majd a ballt. Tekeredve a talajra hasalsz, és elfordulsz jobbra.”


 Aztán már lehet is tovább menni, azaz kúszni. A kuszoda hol kicsit emelkedik, hol lejt pár fokot. Huzat az van bőven, és ezért a hőérzet is príma. Néhol pár métert hasadék jelleggel araszolsz előre, néhol pedig /na ez a többség/ egy kompakt csőben haladsz. Ez az a járat, ahol túl sokáig, túl hosszan nem fordul el a sisak. Imádkozunk, hogy meg lehessen benne majd fordulni, mert ha erre kell így visszatolatni, akkor nekünk végünk van. Aztán kicsit még fokozódik a helyzet, mivel egy hegyesebb szögű kanyarhoz érkezünk. Dénesnek úgy sikerül átjutni, hogy hanyatt fordul a törés irányára, majd pörög a tengelye körül. Nekem a jobb oldalamon kezdve, és ugyanúgy pörögve. /ezek az átcsusszanások nem mentek elsőre egyikünknek sem, mivel a sípcsontunk hossza nem engedte eleinte a fordulást./ Aztán mégis sikerült valahogy. És pár méter után egy csepegésnél, sikerül felülni, azaz itt meg is lehet fordulni. Huh! Jobbra lent egy kis hasadék, amiből jön a huzat, de nagyon szűk, és a kuszodából is jön. Így tovább megyünk. A kúszás folytatódik. Aztán egy akna szélét keresztez az utunk, amibe csak benézni tudunk, és követ dobni. 10-15m mély lehet, és talán le is lehetne benne mászni, de mi ezt most nem kockáztatjuk meg. Tovább a csőben. Ismét egy apró termecske, 3*2,5m és kb 3m magas. Ennek a túl falán megy tovább a kuszodánk. Annyiban változik a helyzet, hogy az alja nem szálkő, hanem agyagrétegek összeállva, és élükre fordulva. Pár méter után úgy döntünk, hogy visszafordulunk, hiszen régóta eljöttünk, és a többiek megfagynak. Irány vissza amerről jöttünk. Tanakodunk, hogy fejjel előre-e, vagy lábbal? Maradunk a fejnél, és ez jó döntésnek bizonyult. Kúszás, spirálforgás, láb és test-tekergetés, és már kint is vagyunk a többieknél. Hogy jó hírt hoztunk vagy rosszat, azt még mi sem tudjuk. Mára befejeztük utunkat, és visszatérünk a házba.
Palacsintázás, beszélgetés, tanakodás..

2016. aug. 31.
Ma a csapat szét vált.
Egy részünk a Caninra ment túrázni, és ismét rá kellett jönniük, hogy a ferráta nincs oly módon kiépítve, mint azt igényelné a hely. Zsófi, Erik, Viktor.
Ákos felment a Monte Sart-ra.
Mi pedig vissza a barlangba. Andi, Dénes, és én.
Kürtőmászás várt ránk a Háromlyukú akna aljából. Dénes mászik előre, felváltva biztosítjuk. Pár tíz méter után mi is követjük. Egy kőpárkányra érünk, ahonnan lehet felfelé, és oldalra is menni. Fent nincs semmi, de oldalt annál több. Egy párhuzamos aknában látszik egy ablak, szemben. S lent az akna talpon is van egy szűk hasadék. /ezekről kiderült, hogy ugyanabba a térbe lyukadnak be./ A szemközti oldalon sikerül kitágítani a hasadékot annyira, hogy le lehessen szuszakolni magunkat benne. Ismét egy aknába vezet utunk. Hihetetlen hogy se nem lefelé, se nem felfelé, hanem folyamatosan oldalra haladunk! Ebből a térből sétálva egy másik akna aljába érünk, aminek az oldalfala egy több száz m2-s felületű vető! Itt a huzatot egy keskeny hasadékból érezzük erőteljesebben, de sajnos túl szűk a bejárata, és előbb ezt ki kell majd tágítani… Visszafordulunk, és irány a felszín! Majd irány a mi kis otthonunk a Tábor!
Nagyjából mindenki egyszerre érkezik, és sör, pálinka, jager a menü este. Na meg a mi kis tábortüzünk, amire már vagy 3 éve gyűjtöttük a fát!

2016. szept. 01.
Süt a nap, az idő kifogástalan!
Sajnos a csapat egy részének ma haza kell mennie, Andi, és Ákos pakolnak, és indulnak a hágó felé. Ők lesznek az elsők, akik megtudják, hogy a parkoló aszfaltozása miatt az autókat átrendezték. Nekik szerencséjük volt. Nem úgy, mint Viktor-nak.
Zsófi és Viktor kirándulni indulnak Sella Nevea-ba. Lent a parkolóban veszik észre, hogy a járgány sehol! Szerencsére az előőrs már tudja, és üzen. Meg persze Iréne is tud róla, de mivel az útvonal lefelé nem a Gilberti felé vezet, nincs innen még információ… Röviden: parkolót aszfaltoztak, és a barmok megpróbálták úgy arrább vinni az autót, hogy megemelik egy békával! Tök hülyék lehettek! Közben kilukasztották az olajteknőt. Rájöttek a hibájukra, és elvitték szerelőhöz, de az nem vállalta, míg ki nem nyitják az autót. Viktorék haza térnek a táborba, és közben Irenetől is hallják a hírt.

Eközben a csapat maradékával lementünk a Prez-be bivakolni. Kiszereltük a Tavacska aknát.

„Lógicsálok, szerelgetek, hallgatom a víz monoton zúgását… Aztán egy kis változás: vum-vum-vum, vum-vum-vum. Fütyörészek, vum-vum-vum, vum-vum-vum… Vajon mi lehet ez? Hová is tegyem ezt a csavart? Már megint beakadt a bag… Vum-vum-vum, vum-vum-vum. Aha! Jön a víz! Mekkora poén lenne most felvenni videóra egy jó kis vízbetörést! És már nyúlok is a kamera felé, de félúton megállok! Hát ez a cselekedet Darvin-díjas lenne! Pörgessük csak fel a kiszerelést, és húzzak a… Szépen meg is jött a víz, de nem volt veszélyes, de ugye ezt az ember előre nem tudhatja. Vajon azok, akik itt a század elején hágcsóval voltak, és lementek -700 körül-ig, ilyenkor mit gondolhattak, és tehettek? Az biztos, hogy kemény csapat lehetett! ”

Bevezettük a vizet a bivakba egy hosszú tömlőn keresztül, majd táborverés, és a Tihany-ágban, a vízesés mellett egy feszített kötélpályát építettünk ki, amin át lehet csúszni a kritikus részen, kb. 5mp alatt. Így árvíz idején is nyitva marad az út a bivakhoz! Ez egy sarkalatos pontja volt ennek az ágnak a kutatása felé!

2016. szept. 02.
Felszín:
Krókikás, és Csaba megérkeznek a parkolóba. Viktor és Zsófi lemennek hozzájuk, és utána erednek közösen a járgánynak! Ők nem is térnek vissza a hegyre csak másnap, azaz Szombaton.
Barlangban:
Délelőtt átmentünk a Tihany-ágba mászni. Itt egy 25-30m körüli felmászás után derült ki, hogy a vízeséses hasadék tulajdonképpen legalább kétszer akkora, mint láttuk eddig. A felmászás egy kőtömbnek látszó párkányig ment. Innen látszik jobbra fent egy ablak, de ezt majd jövőre! Mi a nagy hasadékban maradtunk és lefelé kezdtünk benne menni. A hasadék kb. 50m magas, és helyenként 5m széles. Alját görgetegkövek takarják. Pár 10 méter után egy leereszkedés következik, itt a tér mát szűkösebb kicsit. Mélysége 30-45m körüli lehet. Ekkor jöttünk rá, amit már a beszállás előtt is sejtettünk, hogy a tavalyi hasadékba torkollik ez a járat is. Megtaláltuk a lerakott felszerelésünket. Van öröm is az ürömben, hiszen ez a mostani útvonal legalább árvízkor is járható! Nem úgy a tavalyi, ahol szinte biztos, hogy a kötél egy szakasza nem! Ha itt vagyunk, akkor már menjünk el a végéig! Még egy kisebb ereszkedés, és az Et5 felé mutató hasadékban vagyunk. A vége felett mintha látszana egy ablak! Dénes már mászik is felfelé. 10-12m és fent van. Fúrás, majd a - jöhettek!- felkiáltás. Azt mondja egy csőjárat! Hát ez príma, gondolom. Ha megint egy szűk kuszoda… De nem az. A klasszikus Gortanis gomba alakú fosszil! Kényelmesen járható. Pár tíz méter, egy lemászás, majd pár méter, és bent vagyunk egy kis termecskében. 

„Ne-ne-ne! Ne menj tovább! Van itt egy cérnaszál, nézd! Én még nem mentem beljebb, nem az enyém. Meg ott vannak azok az elkenődések, amik szerintem lábnyomok!”

Bent vagyunk az ET5-ben! Tszf. 1370m.
Készítettünk egy kőre agyagfeliratot, amire leírtuk, hogy ET5 jobbra, Prez ballra, Hungary 2016. Örömködés, körüljárás, pár fénykép! Közben megtaláltuk az ET5 főágát is. Megyen benne lefelé az akna. Ez a járat, amibe bejutottunk anyagos talpazatú nem szűk fosszil. Mellette lejjebb kis csorgával. Lehetne itt mászni, bontani, bivakolni egyaránt. Legalább 2 órát töltöttünk itt, és mentünk vissza a bivakba. Ott egy korty mézes vodka jutalmul, kaja és alvás!

2016. szept. 03.
Felszín:
Jönnek vissza Viktorék a kocsival, majd feljönnek a hegyre!
Krónikásék elindulnak le a Prezbe, velünk szembe.
Barlang:
Ébredés, feltöltődés, pakolás, leltár, és indulás ki!
Útközben a Krónikásékkal találkozunk és megbeszéljük, mitévők legyenek kötél, és lezárás ügyileg. Megbeszéljük azt is, hogy a 100-as aknáig mennek, majd vissza. Aztán átmennek a Boegánba, és éjfélre legkésőbb a táborhoz érnek.
Mi a tábort a Viktorékkal /Viktor-Zsófi/ pontosan egyszerre érjük el. Jönnek a beszámolók! Döbbenten halljuk a dolgot az autóval! De szerencsére megoldották. Mi is meséljük az összeköttetést. Közben kibontunk egy kólát, majd egy sört… Ezeket Viktor-Zsófi párosnak köszönhetjük, és köszönjük is!
Mire a Krónikásék kiérnek, mindenki alszik, csak a Zsófiék állítottak ébresztést, biztos, ami biztos alapon! Az időpont majdnem elmúlik, és már kerülnek elő a műnyulak, de ekkor valami dereng Keleten…

2016. szept. 04.
Krónikás, és Csabi még túrázgatnak egy napot, mi viszont indulunk.
Reggel pakolás, téblábolás, fel a zsákokat és megkezdjük utunkat! Van aki azt gondolja, hogy már minden követ ismer az úton. Van aki csak a köveket látja amire lép, van aki vidáman sétálgat… Én megint megesküdök, hogy jövőre két körrel cuccolok el! Hát ez biztosan így leszJ Lassan távolba vész a tábor, közeleg a hágó, fogynak a méterek..
Sör a Gilbertiben, felvonó, autóba szállunk. Még egy kitérő a rendőrségre igazolásért. Aztán egy másik rendőrségre. Majd gurul az autó Magyarország felé..
Köszönöm mindenkinek a segítséget, és a részvételt!           
by.:Modor
További képek: